Mindig is szkeptikusan álltam a céges vacsorákhoz. Az egyéb céges rendezvények rendben vannak, de a vacsorák… Könnyen vitába vagy szakmai értekezésbe torkollhatnak, miközben a kísérők – feleségek vagy férjek – csöndben eszik az ételt a folyamatosan egymással konzultáló kollégák között. És mivel én vagyok legtöbbször a kísérő, és nem fordítva, ezért ez igencsak zavar engem, végül is mást is csinálhatnék az ilyen kötelező jellegű megjelenések helyett… Nemrég viszont volt egy nagyon pozitív kimenetele egy ilyen vacsorával egybekötött szakmai vitának, amit egyértelműen nekem és egy másik feleségnek köszönhetett a társaság.
Kivételesen felhagytunk a puccos éttermekkel, és ezúttal egy kicsit háziasabb, barátságosabb helyre mentünk. Egyből tudtam, mit fogok rendelni, ugyanis imádom a halászlevet! Édesanyám minden karácsonykor azt csinált, ez volt nálunk az ünnepi vacsora. Sűrű halászlé, sok haltejjel és – a vízízű ponty helyett – afrikai harcsával. Tudom, hogy az éttermekben azért egy halászlé másképp néz ki, de nagyon vágytam egyre. Szóval ezúttal kifejezetten vártam az estét. Egyébként a szokásos módon zajlott: egy fiatal társaság, férjek és feleségek, akik az aktuális vállalati kérdésekről beszélgetnek. Ez kívülről persze inkább látszott az egyéni vélemények ütköztetésének, de már megszoktuk. Ez egy innovatív startup cégnél sűrűn előfordul. Gondolom.
A téma most épp az új GDPR volt, ugyanis az adatbiztonság a férjeink cégét is érintette vagy kezdte érinteni, ahogy egyre fejlődött a vállalkozás. Meg kellett oldani a megfelelő személyes és céges adattárolást, azaz kellett találni egy olyan szervert, amit biztonsággal tudnak működtetni. Erre azonban nem gondoltak az elején, és az egyre növekedő munkamennyiség és az emberhiány miatt nem tudtak eléggé foglalkozni a témával. Persze volt olyan, aki azért vitatkozott, mert úgy gondolta, hogy márpedig mivel fontos téma, meg kell oldani, hogy foglalkozhassanak a megoldással. Méghozzá úgy, hogy vesznek saját szervert vagy szervereket, és akkor minden gond meg van oldva. Azért az, aki jobban átlátta a cég pénzügyeit, már nem teljesen értett ezzel egyet. Na erről beszéltem, így telt az este, míg mi, feleségek csak enni tudtunk az asztal fölött átkiabáló emberek miatt.
És akkor beugrott egy ötlet, amire furcsa módon eddig senki nem gondolt. Szót kértem, ami meglepetésemre hamar sikerült, mert mindenki meglepődött, hogy hozzá akarok szólni a témához… Bedobtam tehát az ötletet, hogy mi lenne, ha bérelnének. Láttam ugyanis, hogy könnyen lehet találni olyan honlapot, ahol világosan fent van minden információ a szerver tárhely bérléssel kapcsolatban, és így nem kell azon gondolkodni, hogy honnan lesz pénz saját szerverre, és ki fogja működtetni. Meglepetésemre sok gondolkodóba esett férfit láttam magam körül. Ezen felbuzdulva a többi feleség is ráharapott a témára, hogy csatlakozhassanak a beszélgetéshez. Egyikük hamar talált is egy oldalt, akiknek egyik fő profiljuk volt a szerver tárhely bérlés.
Amíg a férfiak szemügyre vették az oldal kínálta lehetőségeket, addig mi gyorsan informálódni tudtunk a honlapon összegyűjtött alapinformációkból. Így azért már többször hozzá tudtunk szólni a témához, és egész jó érzéssel is töltött el. A vacsora végére mindent tudtunk a szerver tárhely bérlésről. Úgy tűnt, hogy ez lesz a megoldás: a kezdeteknél mindenképp a bérlést választják, hogy később a sajáton is lehessen gondolkodni. A csomagtípusok alapján a cég igényeihez mérten tudnak itt választani, és a kapcsolódó technológiákról is tudnak informálódni, ami egy startup vállalkozásnál azért is nagyon fontos, mert az elején a legkönnyebb elsiklani a dolgon fölött.
Mondanom sem kell: a vacsora jól alakult,a szakmai vita megoldással zárult és a halászlé is épp olyan finom volt, amilyenre vágytam!