Kedvenc vidéki éttermemet sose felejtem el meglátogatni, amikor leutazok a szüleimhez. Egész gyerekkoromban, amikor nagyobb vendégségek voltak, ide jöttünk, vagy innen hoztuk el az ételeket, így természetes, hogy a mai napig mindig legalább egyszer meglátogatom a hazautazásom során. Ez már csak azért is hasznos, mert ilyenkor tudok találkozni a gyerekkori ismerőseimmel, akik még mindig a faluban laknak. Legutóbb például Mátéval, a motoros barátommal ültünk össze, hogy újra megízleljük a verhetetlen halászlét, és rengeteg dolog közt beszélgessünk olyan érdekességekről is, mint a motoros bukósisakok.
A kedves Julika néni, a szakács, mindkettőnket ismer, és nagy örömmel fogadott minket, amikor én az autómból ki-, Máté pedig a motorjáról leszállva megérkezett. Szinte még meg se várta, hogy a bukósisakját levegye, már hatalmas puszit nyomott az arcunkra, és kérdezte, mi újság velünk. Én elmeséltem, hogy legutóbb milyen kellemetlen élményem volt egy étteremben, és hogy azóta már arra vártam, hogy itt ehessek végre, a megszokott helyen, Ő pedig erre el is sietett főzni.
Mátéval a fogásra várva először a motorozásról kezdtünk el beszélni. Mint kiderült, éppen most vásárolt magának teljesen új ruhaszettet és bukósisakot is, így éreztem, hogy olyan területre tévedtük, amiről órákat tud majd regélni. És tényleg, még az italunk se érkezett ki, már elővette az előbb elrakott bukósisakját, és többek közt tüzetesen elemezte azt az egyedi festést, amit saját maga tervezett hozzá. Mint mondja, nagyon nagy szerencséje volt, hogy sikerült találnia egy olyan airbrush művészt, akihez volt ismerősétől ajánlása, és akinek ismerte annyira a munkáját, hogy meg tudta mondani, hogy egy rugóra jár az agyuk, és pontosan olyan lesz utána a bukósisak egyedi festése, mint amilyen az ő fejében él.
Mivel a bukósisak azért első sorban mégse a szépségről szól, az ő választásánál is nyilván a biztonság volt az első téma. Még a festés során is arra figyelt, hogy legyen láthatósági sárga szín a mintázatban, hogy minél élénkebb és jobban észrevehetőbb legyen szürkületkor is – elvégre nem csak a saját hibája miatt érheti őt baleset, hanem akkor is, ha más nem figyel eléggé.
Nagyon körültekintően járt el akkor is, amikor magát a sisakot kiválasztotta. Átnézegette az összes online található töréstesztet, és végül azt a boltot választotta ki, ahol a legjobb minőségű és márkájú bukósisakok kaphatóak. Végül pedig személyesen kereste fel őket, mert bár rengeteg irányelvük van a helyes bukósisak méret megállapítására, és a teszteken elért jó eredmények is utalhatnak arra, hogy mennyire kényelmes egy sisak, azért semmi se olyan biztos, mint a személyes felpróbálás.
A leginkább arra volt büszke, hogy a mintázathoz még egy menő, hozzá illő színes plexit is be tudott szerezni, ami egyszerre karcolásálló és párásodástól védő, legalábbis a reklámok szerint. Ő neki ezért már sikerült egy karcolást ejtenie rajta, amikor egyszer figyelmetlenül rakta le, és leesett a szekrénye sarkáról, de ilyen ellen azért valószínűleg egyetlen üveg se tudja megvédeni az embert. Mivel azonban párásodást nem tapasztalt eddig se ezen, se a standard fehér plexijén (mindig muszáj magadnál tartani egy egyszerű plexit is, mert vannak olyan időjárási körülmények, ahol nem jól kinézni akarsz, hanem látni, ezt is ő mondta nekem), ezért azzal a részével elégedett.
Szerencsére amikor kihozták a halászlevest, akkor végre le kellett raknia a bukósisakot azt asztalról, és abbahagynia a beszélgetést – én már, be kell hogy valljam, aznapra pont eleget hallottam róluk. Szerencsére valószínűleg egy neki is feltűnt, és az ebéd hátralevő részében már nem hozta szóba a témát.
A bukósisakok már csak akkor kerültek szóba, amikor hazafele indultunk, és ő épp a motorjára szállt fel. Itt már kicsit kötetlenebb volt a dolog, és én is tudtam kérdezni, így jobban éreztem magam: még a bukósisakját is felpróbáltam, és bár nem az én fejformámra való, még én is éreztem, hogy jó kényelmes, és meglehetősen sokáig tudhatja az ember viselni anélkül, hogy baja lenne vele.
Végül abban is megegyeztünk, hogy elvisz egyszer motoros kirándulásra, amikor a legközelebb nála járok, és akkor kipróbálhatom, milyen amikor megcsap a menetszél. Ahhoz majd odaadja az egyik régi bukósisakját, ami bár már 4 éves, azért még valószínűleg egy kirándulást kibír: az ajánlásokkal ellentétben amúgy is vannak sokan, akik 5 év után se cserélik le a saját sisakjukat, pedig azt szokták a maximális élettartamként emlegetni.