Asszonyi praktikák

A szerelmem pazar első évfordulónk alkalmából elvitt engem egy romantikus vacsorára. Az étterem gyönyörű volt, slampos elegancia sugárzott belőle. Szívesen voltam ott, néztem a kertben lévő tavat, hogyan csillan meg rajta a fény, szinte gusztustalannak tartottam a giccses éjszakai fényeken keresztüllubickoló hattyúkat, mikor Szabolcs a szemembe nézett, meleg tekintete felitta az enyémet – aztán lassan a kezemért nyúlt. Félsuttogva beszélt hozzám: „Flóra – a nevemet mindig úgy mondta ki, mintha valami pihés, csiklandós dolog lenne – már olyan régóta együtt vagyunk… úgy érzem eljött az ideje annak, hogy valamit megbeszéljünk.”

Akkor megszédült velem a világ, úgy éreztem, kifut a lábam alól a talaj. Azért annyira nem jártunk régóta Szabolccsal, hogy most megkérje a kezem, és egyébként sem ilyen lánykérést akartam.  Azt akartam, hogy vagány legyen, mint Kasza Tibi, és énekelje el nekem a televízióban, fő műsoridőben a You are my sunshine-t… Nem akartam ilyen olcsón adni az igenemet. Aztán folytatta: „A gumiról szeretnék beszélni…”

Vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt azért, mert már ezerszer megbeszéltük, hogy nem akarok tablettát szedni, mert teljes mértékben megborítja a hormonrendszert, másrészt meg könyörgöm, komolyan az erotika lesz a téma az első évfordulónkon? Kicsit valahogyan mégis csalódott voltam… Megráztam a fejem,  s elmondtam az érveimet ismét a tablettával szemben. Erre ő nevetett: „Az autógumiról, szívem!”

Felsóhajtottam, hála az Istennek. Mindjárt más.

Szabolcs máshonnan kívánt rendelni gumit. Azt mondta, a gumidiszkont.hu termékei sokkal jobb minőségűek, mint bármely más márkáé a piacon. Majd ha hazaértünk, nézzek utána mindenképpen.

Az egész oldal nagyon szimpatikus volt. Volt a kezdőlapon egy menüpont, ahol általános infókat osztottak meg a gumiról, sőt, hasznos tanácsokat is számosat, hogy még az olyan inkompetens teremtmények is képben legyenek, és értsék a szitut, mint én. Végigböngésztem az oldalt, és elégedetten engedélyeztem Szabolcsnak a gumiszállítást. Amikor megjött (pontosan időben) a gumi, Szabolcs büszkén mutogatta nekem. Örültem, hogy örül, annak meg aztán még inkább, amikor a teraszra pakolta le a szerzeményeket. Nyár volt, közel negyven fok. Nem is értettem, mindent tudó szerelmem mit művel ott azokkal a gumikkal. Ilyen forróságban kitenni őket a napra…

A gumidiszkont oldalán azt olvastam, hogy száraz, hűvös helyen kell őket tárolni, nem az UV sugaraknak totál plánban kitéve… szóval szóltam neki, mikor épp focit nézett a tévében, hogy ugyan bizony legyen már szíves a gumikat levinni a pincébe… felháborodottan kérte az indokokat, én türelmesen elmagyaráztam neki, hogy miért, aztán végül is szót fogadott. Szabolcs, a nagy szakértő, ugyebár.

Miután fölszereltük a gumikat, elég sok utazásunk volt tesztelni őket, Szabolcs ugyanis utazó ügynök, és gyakran vitt úgy egyébként magával engem is. Amikor a fölszerelés után elértük az 50kmt, fölsikkantottam: Szabolcs, meg kell húzni a csavarokat. Sóhajtva félrehúzódott, bár nem értette mit rinyálok már megint. Elmagyaráztam, hogy ezt is a gumidiszkont oldalán olvastam, ő meg áldotta az eget, hogy ilyen bölcs és előrelátó asszonykája van. Mondtam neki, hogy ne nekem köszönje, hanem annak a remek honlapnak, ahonnan a gumit rendelte. Mikor kézzel akarta megszorítani a csavarokat, akkor is kioktattam, hogy szíveskedjék nyomatékkulcsot használni. Először azt sem tudta, hová kapjon a levegő után, úgy meglepődött, hogy ilyen szakkifejezéseket is ismertem.

Azóta természetesen minden barátunk ezeket a gumikat használja, és az összes barátnőmmel elolvastattam azt a roppant hasznos leírást a weblapon a gumikról: bizonyos praktikák mellett könnyű elhitetni a férfiakkal, hogy nem ők viselik a háznál a nadrágot. Örülök, hogy ez így alakult, és ne feledjétek ti sem, hogy a légnyomás rendszeres ellenőrzése is nagyon fontos dolog ám!