Múlt héten közös családi ebédre mentünk egy étterembe. A 15. házassági évfordulónkat ünnepeltük éppen.
A lányom, Eszter kontaktlencsét hord. Reggel már mondta, hogy úgy érzi, hogy nincs minden rendben a szemével, de aztán kicsit jobb lett, ezért mégis betette a lencsét. Ebéd közben azonban újra megfájdult a jobb szeme, de sokkal jobban, mint reggel. Ezért el is ment a mosdóba, hogy kiszedje a lencséjét. Sajnos, miután ezt megtette, még mindig nem múlt el a fájdalom, ezért a leves után muszáj volt elvinnem az ügyeletre. Még szerencse, hogy nem ittam alkoholt és be tudtam vinni az orvoshoz. Ő megállapította, hogy szaruhártya sérülés van a jobb szemében, és azt javasolta, hogy használja a Corneregel szemgélt. Azt mondta, hogy sok helyről be lehet szerezni. Eszter rögtön rákeresett az interneten, és talált is egy honlapot, ahol forgalmazzák terméket. Gyorsan elolvasta a betegtájékoztatót, és megrendelte a Corneregelt. Utána hazavittem, hogy pihenjen egy kicsit, én pedig visszamentem az étterembe a többiekhez. Azért persze közben aggódtam Eszterért, mikor hazaértünk, fel is ajánlottam neki, hogy otthon maradok vele, de ő nem akarta, kötelezett rá, hogy menjek és érezzem jól magam az apjával, hiszen ez a mi napunk, ő pedig nem akarta elrontani. Mondtam neki, hogy ez nem így megy, de ellenállt, úgyhogy végül visszatértem az étterembe.
Ott a hangulat már a tetőfokára hágott, de amikor megérkeztem, akkor azért mindenki megkérdezte, hogy Eszterrel minden rendben van-e. Mondtam, hogy minden rendben lesz, nemsokára megérkezik a Corneregel, és azzal kell csöppentenie a szemébe, maximum napi négyszer. Az anyósom ismerte is a készítményt, mondta, hogy neki a szemszárazsága miatt javasolták, és nagyon jól ellátta a feladatát. Örültem, hogy legalább egy valaki ismeri a gélt, és pozitív tapasztalata van a termékkel kapcsolatban, mert én sosem hallottam még róla. Szerencsére a szembetegségek eddig elkerülték a családot.
Anyósom persze rögtön elkezdett fontoskodni, mondta, hogy majd megmutatja Eszternek, hogyan kell csöppenteni. Örült, hogy valamiben szakavatott lehet. Nem mondtam neki, hogy a lányom valószínűleg magától rájön, hogy csak nyitva kell tartania a szemét miközben csöppent. De aztán mondott olyat is az anyósom, ami új információ volt: nem tudtam, hogy oda kell figyelni a folyadékfogyasztásra is a készítmény használata közben. Az nyilván egyértelmű volt, hogy Eszter a következő egy hétben, amíg cseppentgetnie szemüvegre lesz kárhoztatva (szegény, nagyon utálja).
Úgy sejtettem, hogy megpróbálja majd kiharcolni, hogy ne kelljen iskolába mennie, amíg cseppentget, és nem elsősorban azért, mert annyira fáj a szeme, hanem inkább amiatt, hogy ne lássák az osztálytársai szemüvegben. Vasárnap aztán meg is próbálkozott ezzel, de mivel fel voltam készülve, tántoríthatatlan maradtam, és azzal próbáltam vigasztalni, hogy ne aggódjon, mert miután meggyógyul, sokkal szebbnek fog tűnni szemüveg nélkül. Sajnos ez nem hatott, duzzogva bemenekült a szobájába, de azért másnap reggel fölkelt, és elment az iskolába.
A Corneregel egyébként használt, már másnap kevésbé fájt a szeme, 3 napi használat után pedig teljesen egészségesnek érezte magát, meg is próbálkozott vele, hogy visszarakja a kontaktlencsét, de nagyon leszidtam, mikor ezt megláttam, és elmagyaráztam neki, hogy ha idejekorán visszateszi a lencséjét, akkor még simán felszakadhat a sérülése, és még tovább fog tartani a szemüveges rémálom. Úgy láttam rajta, hogy megértette. Tegnap ment vissza a dokihoz, aki meg volt elégedve az eredményeivel, és engedélyezte a kontaktlencséjének visszatételét. Eszterrel madarat lehetett volna fogatni aznap. Este elmondta, hogy arra jutott, meg kell műttetnie a szemét, mert ő soha többé nem akar szemüveget viselni. Mondtam neki, hogy ez nem úgy megy, mint gondolja, még túl fiatal a műtéthez. Nagyon elszomorodott, de azt azért megjegyezte, hogy nem adja oda a nagyinak a Corneregelt, mert ezek szerint még lehet, hogy szüksége lesz rá.