Amikor a családommal utazunk, általában két választási lehetőségünk van: vagy csomagolunk magunknak hideg élelmet, vagy megállunk itt-ott étteremben enni egy jót. Az elsővel az csak a gond, hogy elég korlátozottak a lehetőségek, ráadásul munka is van vele, meg hamar el is fogy, szóval a szendvics vagy a hideg sült marad az olyan kirándulásokra, amikor távolabb vagyunk a lakott területtől. Más esetben viszont keresünk egy jó éttermet, csárdát, és mindenki azt ehet, amit csak szeretne. Az idén tavaszi kiruccanásunkkor is egy ilyen kis út menti éttermet választottunk, ami már azért is külön jó volt, mert megkaptam a kezdőlökést az a1 motor jogosítvány megszerzéséhez. Ehhez persze nagyon szerencsésnek kellett lenni, de néha azért rám is süthet a nap.
Éppen hazafelé tartottunk, jóleső fáradtsággal a tagjainkban egy remek kis nyaralással a hátunk mögött. A gyerekek egy darabig szundikáltak, kellemesen elpilledtek a délelőtti utolsó strandolásban, félút körül azonban felébredtek és kezdtek nyavalyogni, hogy éhesek. A nejemmel úgy döntöttünk, hogy ezt biztosan nem fogjuk hazáig hallgatni, úgyhogy kerestünk egy szimpatikusnak tűnő kis étkezdét az egyik településen amin áthaladtunk. Nagyon aranyos kis étterem volt, natúr fa oszlopos féltetőkkel, aranyos, sövénnyel körbevett kerthelyiséggel. Feltűnt, hogy nemigen vannak járművek a parkolóban, kivéve egy-két autót és egy gyönyörű szép kisebb motorkerékpárt. Annak idején azt hallottam, hogy olyan helyen kell megállni, ahol sokan vannak, mert az valószínűleg jó is, de egy ennyire félreeső helyen nem volt nagy realitásalapja annak, hogy a helyiek vagy az erre járók tömegével ülnének bent. Mindenesetre a külsőségek biztatóak voltak, úgyhogy adtunk neki egy esélyt.
Odabent barátságos környezet fogadott minket: érett színű lambéria, ízléses dísztárgyak, egy-két trófea a falakon, és mindössze egy darab pincér. Egy fiatal, húszas évei közepét taposó férfi volt, széles mosollyal üdvözölt minket és elvezetett egy asztalhoz. Igazából panaszom nem lehet, a kiszolgálás illedelmes és gyors volt, az étel finom volt és nem is túl drága, viszont ami egyből szemet szúrt, az a pincér lábán lévő motoros bakancs volt. Gondoltam is egyből, hogy biztosan az övé odakint az a szép motor. Magam is kacérkodom már nagyon régóta a gondolattal, hogy legalább az a1 motor jogosítvány meglehetne, hogy egy 125-össel furikázhassak ide-oda a kocsi helyett, de valamiért sosem vettem a fáradtságot, hogy rendesen utánanézzek. Viszont most jött a hirtelen ötlet, és szóba elegyedtem a fiatalemberrel.
Mivel más vendég rajtunk kívül nem volt, a kölykök pedig még csócsálták a kajájukat, úgyhogy volt egy kis idő, és kikérdeztem mindenről, ami csak eszembe jutott a motorozás kapcsán. Szerencsére kedves és segítőkész volt a pincérünk, igyekezett válaszolni is a hülyébbnél hülyébb kérdéseimre, de végül megcsörrent a telefon, és el kellett mennie felvenni. A mutatóujjával jelezte, hogy még várjak kicsit, és miközben beszélt (valószínűleg asztalfoglalás volt) még gyorsan leirkált ezt-azt pár papírra. A foglalásfelvétel végeztével aztán még gyorsan odaszaladt hozzám, és átnyújtott egy cetlit rajta egy weboldal címével, és azt mondta, hogy itt mindent megtalálhatok, ami infóra még szükségem lehet. Megköszöntem, és eltettem, majd összeszedtük magunkat és indultunk tovább hazafelé.
Otthon aztán még volt egy kis időm a kipakolás és az esti készülődés között, úgyhogy gondoltam egyet és meglátogattam a figyelmembe ajánlott oldalt. Lényegében egy információs webhely, ahol a motorozással és motoros jogosítványokkal foglalkozó írások találhatóak, szépen egyszerűen megfogalmazva. Nagyon sok új infót megtudtam, többek között az a1 motor jogosítvány kapcsán is sokat okosodtam. Miután a gyerekek lefeküdtek, gyorsan felvázoltam a tervemet a feleségemnek. Beiratkozom egy motoros iskolába, és ha frissen meglesz az a1 motor jogosítvány, akkor nem kell állandóan autóval járnom dolgozni, csomót spórolhatunk az üzemanyagon, és neki is itt lesz bármikor, amikor csak szeretné használni. És még egy kupont is letöltöttem, amivel kedvezményesen tudok majd motoros ruházatot venni. A rossz sejtéseim ellenére ő is támogatónak bizonyult a tervemben, szóval már csak idő kérdése, és én is szaladgálhatok a 125 köbcentis motoromon!