Nemrég egy kedves kis halászcsárdában ünnepeltük az édesanyám születésnapját. Meghívtuk az összes rokont, barátot, nagyon jó hangulatú szombat volt. Ez a kis csárda anyukám kedvenc étterme, ezért is itt foglaltunk asztalt. Szegedi lányként imádja a halászlét és a halas ételeket, így teljesen logikus, hogy egy halászcsárda a kedvenc vendéglője. Nem gyakran szoktunk amúgy ide járni, csak különleges alkalmakkor, de hát a szülinap az szülinap, elég különleges, így megkívánta a különleges helyet.
Mivel már jó idő van, ezért a kerthelységben foglaltam asztalt, ott kényelmesen el is fértünk mind a 24-en. A kiszolgálás is nagyon rendben volt, mint mindig, és ahhoz képest, hogy nem jövünk gyakran, már ismernek itt minket, és nagyon kedvesek. Még abba is beleegyeztek, hogy a cukrászdából rendelt hatalmas tortát ott együk meg, sőt, a szülinapja alkalmából anyukám ebédjét ők állták. Ez az igazi figyelmesség!
De persze nem csak mi voltunk ott, hiszen eléggé felkapott hely, több csapat is ott költötte el az ebédjét, köztük egy motoros társaság. A gyerekek, amíg vártuk az előételt a kertben rohangáltak, én felügyeltem rájuk, de akárhányszor szóltam rájuk, csak nem akartak a motorok közeléből elmenni, nagyon tetszett nekik a sok kétkerekű járgány egymás mellett.
Egyszer, amikor az egyik motoros lány odament a mocijához kivenni valamit az oldaltáskából, a gyerekek rögtön megkörnyékezték, és elkezdték faggatni, hogy milyen is ez a motor, meg milyen szép és hasonlók. Szerencsére a lányt nem zavarták, kedvesen elmagyarázott nekik mindent, amire kíváncsiak voltak.
Én is odamentem hozzájuk, szóltam a srácoknak, hogy hagyják a lányt, hadd menjen vissza a barátaihoz, de mondta, hogy nem gond, szereti a gyerekeket, szívesen van velük. Így én is szóba elegyedtem vele, a motorokkal kapcsolatban. Főleg a ruházatáról mesélt, ami az unokatesómnak, a kis Lilinek nagyon tetszett, mert rózsaszín csíkok voltak a kabátján. A lány, Zsófi, nagyon kedves volt, megengedte Lilinek, hogy felpróbálja a dzsekit, meg a sisakját is.
Közben nekem elmesélte, hogy amúgy mennyire nehéz ilyen csajos motoros szerelést találni, mert a legtöbb helyen alig van különbség a férfi és a női ruha között kinézetben, de ő valami nőieset szeretett volna, főleg szabásban. Azt mondta, hogy végül a Sixgear nevű webshop volt az, ahol megtalálta álmai felszerelését, mert itt minden cuccból van női változat is, ami tényleg csinosan néz ki. Meg is mutatta a honlapot, mert nagyon érdekelt, mert a legjobb barátnőm, Panni is ezen szenved mostanában, hogy nem talál olyan motoros cuccot magának, ami elég nőies lenne, az ő ízlésének megfelelő. Ahogy böngésztük az oldalt, végig néztük az összes dolgot, motoros cipőtől a bukósisakokon át a dzsekikig, és tényleg, nagyon nőcis ruhatárat lehet innen venni, ha az embernek erre van igénye.
Közben elmesélte Zsófi, hogy mióta ő innen rendelt, és bevált neki ez a bolt, azóta az össze s ismerőse innen veszi a szükséges dolgokat, és mondta, hogy ajánljam ezt Panninak, neki is biztos tetszeni fognak az itt található darabok.
Az sem elhanyagolható tény, hogy ez egy teljesen magyar cég, akik saját maguk tervezik, készítik és tesztelik a cuccokat. Tény, hogy nem ez a legolcsóbb motoros bolt a világon, de nem is ez a céljuk, hanem hogy kiváló minőséget tudjanak adni a vevőknek, ez pedig maradéktalanul teljesül.
Zsófi mondta, hogy van egy olyan lehetőség is a honlapon, hogy be lehet küldeni a vásárlóknak a különböző észrevételeiket, javaslataikat, hogy tényleg az ő igényeikhez szabhassák a kínálatukat. Ez aztán tényleg nagyon szimpatikus, több boltnak is lehetne ilyen felülete, szerintem nagy igény lenne rá.
Végül a srácok addig könyörögtek, míg a szüleik megengedték nekik, hogy Zsófi vigye őket egy körre a motoron a parkolóban. Természetesen bukósisakkal, és nagyon lassan. Nagyon kedves volt ez tőle, a kölykök oda voltak meg vissza, hogy igazi motoron ülhettek.